A foszforossav szőlőperonoszpóra elleni gyógyító hatásáról

Szakirodalmi feldolgozás

A fejlesztőmérnökeink egy-egy új készítmény bevezetése előtt számtalan kísérletet végeznek, annak érdekében, hogy az adott terméket a legjobb időzítéssel tudjuk javasolni a termelő partnereinknek. Nem történt ez másképp a Delan® Pro készítménnyel sem. Több időzítésben is kijuttatták a készítményt, számtalan olyan alkalommal, amikor már fertőzés bekövetkezett, de még a tünetek nem jelentek meg. Tehát lappangási idő alatt végzett gyógyító (kuratív) kezelésekről volt szó. Azóta kísérleteink sora bizonyítja, hogy hazai körülmények között is rendelkezik gyógyító hatással a Delan® Pro.

Jelen cikkünk egy külföldi kísérletbe enged bepillantást, ahol a foszforossav gyógyító hatására keresték a választ az ausztrál kutatók. Nem csak bennünk fogalmazódott meg a tehát kérdés a gyógyító hatékonyságról, hanem már a ’90-es évek elején is foglalkoztatta a termelőket és növénykórtanosokat. Wicks és munkatársai által közölt kísérelt rövid kivonatát ismertetjük (a forrás pontos megjelölését a cikk alján találja):

Összefoglalás:

A foszforossav 1,2 g/l dózisban alkalmazva a fertőzés bekövetkezte után 12 nappal kijuttatva csökkentette a szőlő peronoszpóra fertőzés gyakoriságát és mértékét. 13 nappal a fertőzés után alkalmazva a foszforossav mérsékelte a sporulációt. Néhány kísérletben a foszforossav hatékonysága jobbnak bizonyult a metalaxil hatóanyagnál, miközben más kísérletekben ez nem volt tapasztalható. Mindkét gombaölőszer, melyet a fertőzés után alkalmaztak, csökkentette a betegség előfordulását és súlyosságát levélen és fürtön is, mindemellett az infekciót követő kezelés csökkentette az inokulum-termelést és a gombabetegség innen való továbbterjedését a szőlőültetvényben. A legtöbb esetben a réz-hidroxid hozzáadása nem befolyásolta a H3PO3 hatékonyságát.

A szőlő peronoszpóra az egyik leggyakoribb betegség a világ szőlőtermő vidékein

Rendkívül nagy szükség van olyan gombaölőszerekre, melyek hatásmechanizmusa eltér a metalaxil hatásmódjától. A metalaxillal szembeni rezisztenciát először Európában regisztrálták- itt vannak olyan területek, ahol már nem mondható hatékonynak a kórokozóval szemben. A foszforossavat először szőlőperonoszpóra ellen értékelték Ausztráliában 1986 és 1987 között és bebizonyosodott, hogy a metalaxil megfelelő kiváltója lesz. A foszforossav formulációját kidolgozták, amely regisztráció alatt áll Ausztráliában. E tanulmány célja a foszforossav és foszforossav+rézhidroxid hatékonyságának további értékelése volt, annak függvényében, hogy a fertőzést követően mely időpontokban juttassák ki.

Anyag és módszer

Az 5 kísérlet közül az 1988. novemberi „Northfield” vizsgálatot részletesen ismertetjük.

1. ábra A kísérlet kezelései

A fertőzést követően 4, 7 és 12 nappal után kezeltek. A kezeléseket hat ismétlésben végezték. Átlagosan 3 levelet fertőztek hajtásonként, tőkénként 4 hajtáson. A kezelt tőkéket puffer sorokkal választották el a kezeletlenektől. A fertőzés után 20 nappal eltávolították a hajtásokat a tőkékről és értékelték őket. Az elhalt fürtkezdeményeket és a bennük lévő sporangiumokat is vizsgálták.

Eredmény

Az tapasztalták, hogy a kezelések sikeressége nagyban függ a kijuttatás időpontjától. A hatékonyságok egyformán jók voltak amennyiben a fertőzés követő 4. illetve 7. napon juttatták ki a készítményeket. Jelentős különbség volt mérhető ott, ahol csak 12 nappal a fertőzés után végezték el a kezeléseket. Itt a foszforossav akár réz-oxikloriddal akár nélküle- jelentősen gátolta a sporulációt. Ezzel szemben az ebben az időben alkalmazott metalaxil+mankoceb készítmény kevésbé volt hatékony, mivel a sporuláció hajtásonként 1,4 levél átlagában fejlődött ki. Ebben az időpontban elvégzett kezeléseknél a kezeletlen hajtásokon 75 % volt a peronoszpóra fertőzés mértéke, a metalaxil+mankoceb kombináció esetében ez 65 % volt, míg a foszforossavval vagy foszforossav+réz kombinációjával kezelt parcellákban nem tapasztaltak sem nekrózist, sem sporulációt.

Következtetés

Az eredmények azt mutatják, hogy szignifikáns összefüggés mutatkozik a foszforossavas kezelés és a peronoszpóra fejlődése között mind levélen, mind fürtön. A foszforossav hatékonysága 7-12 nappal a fertőzés után egyenértékű vagy jobb volt, mint a metalaxil vagy metalaxil+mankoceb hatékonysága. 

Jelenleg a foszforossav regisztrációja folyik a fertőzés utáni használatra. Előnye, mindamellett, hogy kiválthatja a metalaxilt, jelentős költségmegtakarítást is eredményez (harmada a metalaxilnak). A hatásmechanizmusa teljesen más, mint a metalaxilé vagy más fenil-amidé. A permetezési programba illesztve a foszforossav csökkenti a peronoszpóra előfordulásának valószínűségét és a rezisztencia kialakulását mérsékli más hatóanyagokkal szemben. 

Eredeti cím: T.J. Wicks et. al. (1991): Effect of Postinfection Application of Phosphorous (Phosphonic) Acid on the Incidence and Sporulation of Plasmopara viticola on Grapevine. Plant Disease, 75./1.