Ismét elmaradt a lisztharmatjárvány a szőlőben

Mi is történt pontosan?

A szőlőlisztharmat korszerű előrejelzése logikusan egymásra épülő lépések sorozatából áll. Alapvetés, hogy kellő mélységben ismernünk kell hozzá a lisztharmatgomba biológiáját, életciklusát és azt a környezeti feltételrendszert, amely adott esetben kedvezően vagy éppen ellenkezőleg, kedvezőtlenül hat a betegségre. Tágabb értelmezésben az előrejelzés átível az egyik tenyészidőszakból a másikba (egészen pontosan visszanyúlik), hiszen a következő évi indulófertőzés inokuluma az előző évjáratban képződik. Szűkebb értelemben pedig azt vizsgáljuk, hogy a tenyészidőszak elején rendelkezésre álló fertőző anyagból hogyan bontakozik ki a betegség, amely a bogyófertőzésért lesz majd felelős. A teljes folyamatot egymástól jól elkülöníthető szakaszokra bonthatjuk, amelyekre eltérő környezeti körülmények jellemzőek. Általános szabály, hogy ha a kórokozó számára minden szakaszban kedvezően alakul az időjárás, akkor járványra kell készülnünk, azonban, ha legalább egy időszakban kedvezőtlenek a környezeti feltételek, akkor ennek negatív hatása lesz a várható fertőzési nyomásra.

A kilencvenes években és az ezredfordulót követően közel másfél évtizedig a kórokozó fertőzőanyagának képződése, áttelelése, az indulófertőzések létrejötte, majd a bogyókon való felszaporodás olyan kedvező körülmények között ment végbe, amely átlagosan minden második évjáratban járványos szintre emelte a fertőzési nyomást. Ezzel szemben 2015 óta, tehát megszakítások nélkül immáron 11 esztendeje, egyetlen alkalommal sem teljesültek az országos szintű járvány kialakulásának feltételei. A Szekszárdi borvidék járványgörbéje 2014-ig nagy kilengéseket mutatott, tehát igen alacsony és kifejezzen magas fertőzési nyomással jellemezhető évjáratok váltották egymást (1. ábra). Azóta viszont a görbe amplitúdója elcsendesedett, mérsékelt és a járványos szintet éppen érintő tenyészidőszakok követték egymást. Eltűntek a fertőzési nyomás szempontjából extrém erős és kifejezetten gyenge évjáratok.

             1. ábra. A lisztharmatgomba évjáratonkénti járványgörbéje a szekszárdi borvidéken az utóbbi 36 esztendőben

Az előzmények

Egy évvel ezelőtt, a 2025. évi Növényvédelmi Tippek 2. számában részletes elemzést adtunk arról, hogy az elmúlt évtizedben a környezeti körülmények anomáliái hogyan befolyásolták a kórokozó megjelenését, felszaporodását és az általa okozott károkat. Az alábbiakban röviden felidézzük az elemzés legfontosabb megállapításait: A tenyészidőszakot megelőző enyhe és nedves időjárás az aszkospórák rügyfakadás előtti kiszóródását eredményezhetik, ennek következtében csökkenhet az indulófertőzés mértéke.

Esetenként a tél végi, kora tavaszi tartós szárazság gátolja a tömeges aszkospórás fertőzést. Egyre többször fordul elő, hogy a lisztharmat tünetei már áprilisban megjelennek. A tünetek túlzott koraisága nem feltétlenül jelent nagyobb fertőzési nyomást a későbbiekben, mert ilyenkor az aszkospórás fertőzés környezeti feltételei gyakran épphogy csak teljesülnek, és a gazdanövény fejlettsége sem teszi lehetővé a tömeges fertőzést (kicsi a fogékony felület). A hidegbetörések meghosszabbítják a lappangási időt és a generációs intervallumot. A 2014-ben bekövetkezett utolsó országos lisztharmatjárvány óta eltelt években az ivaros úton képződött kazmotéciumok mellett az enyhe telek évről évre biztosítják a micéliumos telelési forma fennmaradását („zászlóshajtások”) is, így adott esetben egy termőhelyen két különböző típusú fertőzési forrás is előfordul.

Tavaly is folytatódott a szokatlan évjáratok sora

Az alábbiakban megvizsgáljuk, hogy 2025-ben milyen tényezők befolyásolták számottevően a szőlőlisztharmat fellépését. A szezon bizony már jóval a rügyfakadás előtt megkezdődött. Miközben az ültetvényekben még a metszés befejezésére és a szőlővesszők kötözésére koncentráltunk, a lisztharmatgomba is aktivizálódott. Mint utóbb kiderült, vesztére. A számunkra láthatatlan biológiai folyamat megértésében ismét jó szolgálatot tettek a pontosan és megbízhatóan működő meteorológiai mérőállomások, melyek közül most egyet kiragadva kísérletet teszünk a lezajlott események rekonstruálására.

A Szekszárdi borvidéken, egészen pontosan a Faluhelyen található állomásunk márciusban 81 mm csapadékot mért, ami már önmagában is szokatlan, hiszen az évnek ebben a szakaszában jóval kevesebb esőre számítunk. A hónap első napjai még eseménytelenül teltek, azonban 10-én eleredt az eső, amely 6-7 órára átnedvesítette a tőkéket. Közben viszont meglepően enyhe volt az időjárás, a minimum-hőmérséklet csupán 11,82 °C-ig süllyedt. Egy nappal később újból esett, a csapadékösszeg meghaladta a 10 mm-t, amely mintegy 21 órás folyamatos nedvességborítást eredményezett, s ebből 17 órányi egybefüggően 10-12 °C-on zajlott. Két nappal később, március 13-án 10 °C feletti hőmérsékleten mintegy 6 és fél órára megint átnedvesedtek a tőkék. Március 14-én este egy rendkívül hosszú, 58 órás folyamatos nedvességborítás vette kezdetét, de ekkor a minimum-hőmérsékletek jellemzően 3-8 °C körül alakultak. Aztán március 23-án egy újabb 37 órás nedves periódus kezdődött 10 °C feletti minimumokkal. Majd március 25-e és 29-e között szinte folyamatos nedvességborítás mellett gyakorlatilag minden egyes nap, tehát újabb 5 alkalommal alakultak ki olyan hosszabb időintervallumok, amikor a minimum-hőmérséklet nem süllyedt 10 °C alá. Ha mindezt összeszámoljuk, akkor tulajdonképpen márciusban 19 nap leforgása alatt 9 alkalommal teljesültek a lisztharmatgomba aszkospórás fertőzésének környezeti feltételei. Mivel a szőlő még ki sem fakadt, értelemszerűen tényleges fertőzés nem jöhetett létre. Ilyen tömeges aszkospóra-szóródást rügyfakadás előtt korábban még nem tapasztaltunk. A jelenség ebben a formában hazai körülmények között példátlan – legalábbis azóta, amióta megfigyeléseket végzünk. Korábban is feljegyeztük már, hogy a rügyfakadás előtt hasonlóképpen szóródhatott valamennyi aszkospóra, mert egy-egy alkalommal rövid időre teljesültek ennek feltételei (például 2023 tavaszán), de ilyen határozottan és sokszor ismétlődően ez a jelenség még nem fordult elő.

Április első felében az időjárás az ilyenkor megszokott arcát mutatta, nem volt csapadék és sokat fújt a szél. A Szekszárdi borvidéken 6-án fakadt a szőlő, majd egy hirtelen lehűlés néhány ültetvényben némi fagykárt is okozott. Aztán 15-én teljesültek a lisztharmatgomba aszkospórás fertőzésének környezeti körülményei (2. ábra). Ekkor még csak bő egy héttel voltunk a rügyfakadás után, és csupán az ültetvények egy részében akadt néhány jó helyzetben lévő fogékony levélke. Három nappal később újabb fertőzés jöhetett létre, amit a hónap utolsó dekádjában (április 24-én és 26-án) még kettő követett. Nyilvánvaló volt, hogy az idő előrehaladtával a szőlőhajtások fejlettsége egyre nagyobb teret biztosított a tényleges fertőzésnek.

                           2. ábra. Lehetséges aszkospórás fertőzések a rügyfakadás után (Szekszárdi borvidék, 2025)

Az aszkospórás fertőzésből eredő tüneteket az első elméleti veszélyhelyzethez (április 15.) igazítva, mintegy 10 napos lappangási idővel számolva, április 25-én kezdtük el keresni. Azonban az ivaros telelésre utaló lisztharmattelepeket sem ekkor, sem pedig a következő napokban nem sikerült beazonosítanunk. Tehát a rügyfakadás utáni első veszélyhelyzet feltehetően nem eredményezett tüneteket. Mivel azonban még további három helyzet várt tisztázásra, folytattuk a keresést. Az első tünet megjelenésére egészen április utolsó napjáig kellett várni (1. kép). Majd május 9-10-én újabbakat sikerült beazonosítani. Ehhez két borvidék 15 ültetvényében több, mint 5000 db olyan levelet vizsgáltunk át, amely helyzeténél fogva kitett az aszkospórás fertőzésnek. Felmérésünk során mindösszesen 10 tünetet sikerült beazonosítanunk, ami minden kétséget kizárólag negatív rekordnak számít. Korábban ilyen alacsony gyakoriságot egyszer sem mértünk (kevesebb, mint 0,2%).

                       1. kép. Az aszkospórás fertőzés tünete a Tolnai borvidéken (Palatinca, Kékfrankos, 2025. április 30.)

Tapasztalataink szerint a lisztharmatgomba ivaros termőtesteinek spórakészlete néhány intenzívebb szóródást követően jelentősen megcsappan. Könnyen belátható, hogyha a vegetáció kezdetén egymásután számos alkalommal teljesülnek az aszkospóra-szóródás feltételei, akkor végeredményben szinte teljesen kimerülhet az inokulumkészlet. 2025. tavaszán 13 alkalomból 9 esetben mindez a rügyfakadás előtt történt, és a szőlő csupán az utolsó 4 veszélyhelyzet teljesülésekor volt fogékony állapotban. A szabadföldi felmérés során tapasztalt rendkívül alacsony tünetgyakoriság egyrészt arra engedett következtetni, hogy a szezonban szerény indulófertőzésre és ezzel együtt alacsony fertőzési nyomásra számíthatunk, továbbá megbizonyosodhattunk arról is, hogy a rügyfakadás előtti enyhe és csapadékos kora tavaszi időjárás nem egyszerűen csak gyengítheti, hanem teljes egészében meg is akadályozhatja a lisztharmatjárvány kibontakozását.

Azonban nem feledkezhetünk meg a lisztharmatgomba micéliumáról sem, amely az enyhe telek következtében évről évre sikeresen fennmarad. Ennek bizonyítékai az ún. „zászlóshajtások”. Előfordulásuk általában szórványos, ugyanakkor hektáronként néhány darab lokálisan már lényegesen befolyásolhatja a fertőzési nyomást, hiszen felületükön meglehetősen korán és nagy mennyiségben képződnek azok a konídiumok, amelyek a másodlagos fertőzések kialakulásáért lesznek felelősek. 2025-ben április 24-én találtunk először „zászlóshajtást”, tehát korábban, mint az aszkospórás fertőzés tüneteit (2.kép). Sőt, tulajdonképpen május elején a zászlósok körül a másodlagos, a hónap közepén a harmadlagos fertőzés lisztharmattelepei is megjelentek. A május utolsó napjaiban induló virágzás idejére a nemzedékek száma már a negyedik-ötödiknél járt. Ilyen mennyiségű inokulumtömeg komoly veszélyt jelentett a „zászlóshajtások” környezetében található fürtökre, a konídiumok egy része pedig távolabbra sodródva biztosította a betegség szétterjedését az ültetvényben.

                     2.-3.-4. kép. „Zászlóshajtások” a Szekszárdi borvidéken (Faluhely, Kékfrankos, 2025. április 24.)

Végeredményben a szőlőlisztharmat jelentőségét nagymértékben csorbító korai aszkospóraszóródást egyes termőhelyeken a micéliumos telelésből származó „zászlóshajtások” konídiumtermelése ellensúlyozta, lokálisan biztosítva ezzel egy mérsékelt-közepes betegségnyomást, azonban az ültetvények zömében a fertőzöttség ennél alacsonyabb szinten tetőzött.

Dr. Hoffmann Péter

fejlesztőmérnök