Új utakon

A klímaváltozás hatása a szőlőültetvényekben is érezhető. Változtatnunk kell a termesztéstechnológián azért, hogy igazodni tudjunk az új helyzethez.

Az elmúlt évek változó hőmérsékleti viszonyai következtében kialakult fenológiai eltéréseket minden szőlész érzékelte. A régóta bevált művelési stratégiákat felül kell bírálni és újakat kell kidolgozni. Az elmúlt két évtizedben az időjárásai szélsőségek évről-évre erősen eltértek egymástól.

Egy fő irányvonal azonban világosan mutatkozik: a mind korábban meginduló vegetáció és ehhez általában korábbi érési helyzet párosul. És nem utolsó sorban ez a trend a szőlőtermés beltartalmi változásaihoz vezet. Különösen a fehér boroknál okoz gondot az alacsonyabb sav és az elégtelen aromatartalom.

A klímaváltozás hatásai

A növény vízháztartásának felborulása megváltoztatta a szőlő érési folyamatait.

A szüret kezdetén több szőlőfajta korai érettséget mutat- általában hiányos savakkal. Egyre nagyobb problémát okoznak a darazsak, fülbemászók- melyek a száraz, meleg időjárás miatt a szomjukat oltják a szőlőbogyók nedvével. A végső kártételt pedig az ecetmuslica okozza. Az erjesztett bogyók szagától bűzlik a szőlőfürt. A tojását a bogyókba helyezi és a gyors fejlődése miatt már jön is a következő generáció. 2014 óta a cseresznye-ecetlégy is feltűnik a szőlőben Németországban. A sérült bogyókon pedig már támad a penicillium, a botritisz, ecetsavbaktérium és egyéb károsító mikroorganizmus, melyeket a rovarok aztán tovább terjesztenek- lábukon és szájszervükön hordozva a még ép bogyókba is eljuttatva. Az ellenük való védekezés nehézkes.

A termesztésben lévő fehér szőlőfajták nagy része, melyek az évtizedek, sőt évszázadok óta fennálló klímához adaptálódtak – veszélyben vannak.

Ha az olyan kiváló évjáratokat nem vesszük figyelembe, mint a 2012,2011, 2009- mind gyakoribb probléma a túl magas mustfok és a szüretkor dúló kánikulai időjárás. Megdöbbentő volt a rizlingek fejlődése 2006-ban és 2014-ben- nagy kihívást jelentve ez a szőlőtermesztőknek és borászoknak. Szeptember közepére vált kritikussá a helyzet: az ecetes rothadás eddig sosem látott mértékben és üzemben terjedt: néhány napon belül egészséges területek estek áldozatául. Ennek oka volt egyrészt, hogy az időjárási körülmények következtében a bogyóhéj stabilitása összeomlott. A magas hőmérséklethez csapadék párosult, az érés és a cukortartalom emelkedés robbanásszerűen alakult- teret engedve a botritisz gombának.

Azok a fajták, melyeknek érése hűvös, enyhén csapadékos körülmények között zajlott- most már nyár végén érnek, jóval melegebb környezetben.

Még ha az eső el is marad az érés során – mint 2003, 2018, 2019-ben – a minőségre akkor is hatással van a meleg időjárás. Hirtelen „túl sok lesz a jóból”, ami ebben az esetben alacsony savak melletti magas alkoholtartalmat okoz a borban a fiziológiai érettség hiánya miatt. Ez különösen azon fehér szőlőfajtáknál gond, ahol a bor értékét a finom gyümölcsössége adja.

Ugyan egy korai szüret megoldást jelenthet, de ez csak részben segíti az optimális minőséget. A finom gyümölcsösség csak hosszabb érési idő mellett alakul ki anélkül, hogy a mustfok emelkedne.

Fentiekből már látszik, hogy a késő őszi szüret magában hordozza a minőség csökkenését, a szőlő túlérését, a savak leépülését- és erősen kétséges ilyen körülmények mellett a jégborok készítésének esélye.

Huglin-Index

Ahhoz, hogy megoldást találjanak, a kutatók a Huglin-Index alakulásából indulnak ki. Ez a szám leegyszerűsítve azt a hőmennyiséget jelenti, amire egy fajtának szüksége van az éréshez. Ezen felül egy terület általános jellemzését is megmutatja, figyelembe véve a 10 °C feletti hőmérsékleteket április 1 és szeptember 30 között. Ugyan nem veszi figyelembe a Huglin Index a lokális időjárási tényezőket és a víz jelenlétének alakulását sem- mégis segítségével az egyes fajták termeszthetőségét meghatározhatjuk a területen, hiszen minden fajtának van egy bizonyos hőösszeg-szükséglete, mellyel eredményesen művelésbe vonható az adott területen. Az érték növekedésével lehetővé válik a magasabb hőigényű fajták termesztése.

A termelési stratégiák változása

Már a leírt példákból is világosan látszik, hogy az eddigi nemesítési irányokat (gyors érés és mustfokemelés) - egészen az 1990-es évekkel bezárólag – felül kell bírálni. A szőlészeti kutatások fő céljai ma: a szőlő hosszú távú egészség-megőrzése, lehetőségekhez képest az érés késleltetése, és a tőke optimális víz-és tápanyagfelvétele.

Egészségmegőrzési intézkedések

• lehetséges megoldás a fürtök egészségének megőrzésére a korai levelezés, összekapcsolva mérséklet árnyékolással
• korábban az érés lassítása, a savak stabilan tartása és magasabb fiziológiai érés volt a cél, melyekkel finom aromák mellett egészséges termést biztosítottak. Ma az érés lassítása a cél ebben segít az alacsonyabb lombfal (0,8 m) és a metszés átalakítása (pl két szálvessző az egy helyett)

Alanyválasztás

Fontos kérdés, hogy a mediterrán térségben használatos alanyfajták, melyek szárazságtűrők, -rezisztensek, lassan érők, (pl.: Fardossi2004, vagy keresztezések, mint a Vitis rupestris x Vitis Berlandieri, mint a Ruggeri 140, Paulsen 1103 vagy Richter 110) a mi szélességi fokunkon is beválnak-e?

Számos kísérlet bizonyítja, hogy a fenti alanyokhoz fűzött remények több tényező miatt igen gyengék. Hosszútávú vizsgálatok rámutattak (DLR, Oppenheim), hogy a mésztűrés és klorózisra való hajlam a korlátja annak, hogy a Földközi-tengeri régiókban használt alanyokat adaptálják.

Többek között Geisenheimben is folynak kísérletek olyan szárazság-toleráns alanyok nemesítésére, melyek egyben mésztűrőek is.

Laza fürtű klónok

Egy klón képvisel minden olyan egyedi tulajdonságot, melyet nemesítője előtérbe helyezett- és ezen tulajdonságokat utódaiban is megőrzi. Az utóbbi években a nemesítés egyértelműen a laza fürtszerkezetű, ezzel tudatosan természetes botritisz-védettséget adó klónok irányába mozdult el.

Kék fajta-variánsok

Nagyon érdekesek azok a fehér szőlőfajták, melyek vöröses bogyószíneződéssel botritisszel szemben ellenállóbbak. Ezek a variánsok több kísérletben bizonyították, hogy a rothadás később kezdődik és enyhébb lefolyású, mint fehér héjú társaiknál. Ilyenek például a „Kék Chaesselas” és a „Kék Elbling”. A „Kék Chardonnay” kitűnik rothadás-ellenállóságával a többi fajtától. A „Kék rizlingnél” is érzékelhető ez a tulajdonság- de nem minden évben. Épp emiatt Oppenheimben a Kék rizling laza fürtű klónjával 2018-ban egy hosszútávú kísérletet állítottak be.

Magasabb terhelés

Egy további lehetőség. A magasabb termésmennyiség későbbi és lassabb éréssel jár, legalábbis a fehér fajták esetében. A piacon azonban nehezebb átvezetni azt a nézetet, hiszen korábban azt hirdettük, hogy az alacsonyabb terhelés magasabb minőséggel jár. Utóbbi azonban egy erős vegetatív fejlődést okoz, mely egyértelműen negatív hatású. Vannak azonban pozitív- és a piac által is elfogadható eredmények például a minimál metszéssel, ahol beáll az egyensúly a termés mennyisége és a vegetatív növekedés között. Arany középút lehet egy magasabb terhelés mellett „elő-szüretet” végezni (ez azonban idő-és pénzigényes), esetleg bioregulátorokat használni. A prémium minőségű borok és az asztali borok esetében más-más lehetőségek vannak. A visszafogottabb metszés- és a magasabb mennyiség feltétele a tudatos talajnedvesség-szabályozás feltételeinek biztosítása.

Fentiek kombinációja

A már említett előnyök és hátrányok miatt különböző variációk jelennek meg:

• laza fürtszerkezetű klónok
• magasabb termésmennyiség
• korai – tehát valahol a virágzás környékén – végzett fürtzóna levelezés
• laza szerkezetű és alacsonyabb lombfal
• lehetőség szerint késői csonkázás

„kifelé ható” stratégiák

A fenti változtatásokkal mérsékelhetjük a klímaváltozás okozta káros hatásokat. Átfogó megoldások azonban csak akkor születhetnek, ha a nyilvánosság elé tárjuk és a fogyasztók számára „kényesebb” témákat is érintünk.

• Régi és új szőlőfajták

A Huglin-index hátteréből világossá válik, hogy néhány- tradicionális szőlőfajta számára „túl meleg” lesz és alkalmatlanná válik a termesztésre. Bár a piac az egyes fajták elterjedéséhez- vagy akár eltűnéséhez is hozzájárul, mutatkozik egy tendencia a korai és késői érésű fajták termesztésére. Több korai érésű szőlőfajta területe az utóbbi 15 évhez képest felére csökkent. (Például Rheinland-Pfalzi régióban 2004-ről 2018-ra a Portugieser szőlőfajta területe 57%-kal (4502 ha-ról 2560 ha-ra), a Bacchus fajta területe 47%-kal csökkent (1480 ha-ról 790 ha-ra)!) Ezzel egyidőben emelkedett az inkább késői érésű, nemzetközi szőlőfajták területe (például Syrah, Tempranillo, Malbec, Viognier fajták). Különösen a jégbor tekintetében érdekes az Arany-muskotály vagy a „Petit-Manseng”.

Egyes történelmi szőlőfajták is érdekesek lehetnek. Ilyen például a „Fehér Lagler”, melyet Ulrich Martin nemesítő ajánl- aki a régi fajták „újraélesztésével” foglalkozik-. Késői érésű fajta, melyet Champagne-ban korábban a borászok nagyon értékesnek tartottak (bora „az arisztokraták itala” volt). Ez a fajta lehet a „klímaváltozás győztese”, ha olyan nyarak következnek, mint a 2018-as. Ügyelni kell azonban arra, hogy a fás részek beérésére legyen elegendő idő!

Több újra felfedezett fajta erős botritisz-ellenállósággal rendelkezik vallja Martin Ulrich. Közülük kiemeli a „Frankischer Burgunder” fajtát, melynek bogyóhéja amellett, hogy erős és ellenáll a botritisznek, színeződése későn kezdődik. Az érése akkor azonban gyorsabb és erősen függ az akkori időjárástól.

A „Hartblau” Martin tapasztalata szerint korábban a hosszú eltarthatóságável tűnt ki. Ezt magas savtartalmának köszönheti (2018-ban 10 g/l, 2017-ben 14 g/l-rel szüretelte). Emellett a fás részei kevésbé érzékenyek a fagyra, betegségekre.

Egy másik megoldást adnak az „új”, gombabetegség-ellenálló fajták. A nemesítők különösen a lisztharmat-ellenállóság terén értek el szép eredményeket (például Calardis blanc, Artaban-rebe, Divico, Divona).

A lisztharmat-ellenálló tulajdonság mellett természetesen több tulajdonságra is nemesítések folynak, mint

• a csemegeszőlők magnélkülisége
• feketerothadással szembeni ellenállóság
• jó fásérés
• későbbi fakadás ezzel kisebb korai fagyveszély-kockázat
• erősebb téli fagyállóság
• laza fürtszerkezet
• vastag bogyóhéjezzel botritisszel szembeni ellenállóság növelése

Hogy ezek a fajták a jövőben mekkora potenciált jelentenek, az a piactól függ. Sokszor gondot okoz már az ismeretlen fajta-név is.

 A termőhely értékelése

A jelenlegi és jövőbeni érési folyamatok figyelembevételével át kell értékelni a termőterületeket- különösen a fehér fajtáknál, kiváltképp a rizling esetében. A meteorológiai adatok és a fenológiai feljegyzések bizonyítják a változást- egészen 1990-től. A megváltozott körülményekkel együtt a termőterület tulajdonságai is változtak. Az az évszázados tapasztalaton alapuló értékrendszer, mely beivódott a szőlészek tudatába- átértékelődik. Egyet biztosan tudunk: a legnagyobb veszélyben azok a területek vannak, ahol a legkorábbi a fakadás. A fenológiai stádiumok alakulása szoros korrelációban áll a hőmérsékleti értékekkel, a terület lejtésének mértékével és – irányával. Megfontolandó annak lehetősége, hogy az újabb telepítések – főképp ajánlott rizling esetében átgondolni – kevésbé déli kitettségű és magasabb fekvésű területekre koncentráljon.

Jogi változtatások

• új fajták klasszifikálása
•  „lazább” fajta nevezéktan

Egyszerűsíteni kell az újabb fajták engedélyezését- és védetté tételét; például a Viognier fajta integrálásával a Rheinland-Pfalzi borrégióban.

Ahhoz, hogy a piac elfogadja az új fajtákat, a fajta megnevezésének egyszerűsítésére van szükség. Egyes fajtáknál már most lehetséges ez a fajta nevezéktan (pl.: Rosa Chardonnay – Chardonnay, Blauer Silvaner – Silvaner). Természetesen csak ott működhet, ahol valóban a fehér alapfajta bogyóhéj-szín mutációjának köszönhető az újabb, kék héjú fajta megszületése. Molekuláris genetikai szinten is alacsony a fenológiai és ampelográfiai különbség több fehér szőlőfajta kékhéjú párja között. A különböző színvariációk a legtöbb esetben nem mások, mint az adott alapfajta klónjai.

Ez alapján tehát azok a fajták, mint a Kék rizling vagy a Kék Müller Thurgau- a piacon megjelenhetnek Rizling és Müller Thurgau néven.

Összefoglalás

A cél az érésdinamika lassítása- ide tartozik az alacsonyabb lombfal, a magasabb terhelés vagy az eddig megszokottnál későbbi fürtválogatás. A vízmérleg folyamatos monitorozása.

A fajtaválasztásnál előnyben kell részesíteni a lazább fürtszerkezetű klónokat, újabb hazai és nemzetközi fajtákat kell bevonni a termelésbe- és el kell ezt fogadtatni a piaccal is.

Mindennek ellenére a klímaváltozás idején biztosan lesznek extrém évek. De akkor is meg kell találnunk a változás közepette kínálkozó lehetőségeket- és élnünk kell vele!

Megjelent: 2020.10.09. Der Deutsche Weinbau, 30-38.o. Fordította: Dr. Mikóczy Nárcisz